Mindenszentek, Halottak napja, Halloween és Samhain

Fantasztikus, energikus hét ez a mostani: telihold, Mindenszentek, Halloween, Samhain... Micsoda?

Kezdjük talán az elterjedtebbel. Mindenszentek az üdvözült lelkek emléknapja, a katolikus keresztény világ november 1-jén ünnepli. Az ünnep 741-ben III. Gergely pápa idején jelent meg először, 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismert ünnep.

Nem tévesztendő össze a halottak napjával, amit egyháztanilag a szenvedő Egyház a következő napon, tehát november 2-án az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. Az angolszász országokban a Mindenszentek napját megelőző este október 31-e, ez az egyre divatosabb halloween ünnep, más néven „all hallows' evening” (minden szent estéje), amit már egyre több fantasy film és sorozat beépített a szókincsébe.

A mindenszentek ünnepe a katolikus egyház saját ünnepe. A kelta Samhain pogány ünnepet az ókereszténység elítélte, noha a kelta népek számára ez a nap (október 31.) jelentette az újév és a tél, a sötétség kezdetét, a nyár végét, az utolsó aratást. Ez a kelta évkezdő nap, a tél kezdete. Ekkor választották ki a levágásra szánt állatokat.

Hitükben az élt, hogy az előző évben meghalt emberek lelkei megzavarhatják az élők életét, mivel az év során elhunyt lelkek ezen az éjszakán vándorolnak át a holtak birodalmába. Azt tartották, hogy a túlvilág és az evilág közti határ elvékonyodik, de saját külső és belső világunk között is könnyebben fellibbenthető a fátyol. Az emberek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a szellemek, elsősorban az elhunyt családtagok lelkének vándorlását. Az ír népek hite szerint ilyenkor nem csak az emberi lelkek bolyonganak a föld színén, hanem a föld alól is előbújnak a különböző vidám, csíntalan, de akár ártó és gonosz lények is. A kelta druidák a megszentelt helyeken termékenységi áldozatot mutattak be, általában egy dombon, tisztáson, ligetben. Samhain tűzünnep is, így hagyomány szerint máglyákat gyújtottak, rítusokat tartottak, táncoltak és meséltek a tűz körül.

Samhain gyümölcse és egyik legjelebtősebb jelképe az alma, ezért fogyasztják önmagában vagy borként, de sokszor ajándékoznak almát vagy almából készült ételt, süteményt. Az ókorban ez a gyümölcs a tudást, bölcsességet, halhatatlanságot szimbolizálta. Az elfogyasztott ételekkel és lakomával a halottak előtt tisztelegtek. Jellemző volt, hogy sót, vasdarabot hordtak maguknál, kifordítva vették fel a ruháikat és különböző talizmánokat készítettek a védelemért. A faragott tök elődje a tarlórépa vagy fehérrépa volt, amibe arcot vájtak és lámpásként használták az angol, skót és ír területeken. A lámpás egyrészt fényforrásként szolgált annak, aki kimerészkedett a sötétbe vagy épp vándorolt, másrészt szellemeket és más túlvilági lényeket szimbolizált, ezért védelmet jelentett. Előfordult, hogy az emberek is maszkot és jelmezt öltöttek a szellemek és tündérek megtévesztésére. Az utánzáshoz hozzá tartozott a különféle teremtmények csínytevései, innen a „Trick or treat” kifejezés, amit „Adsz vagy kaps” esetleg modernizálva „Csokit vagy csalunk”-ként fordítanak, hiszen ez az éjszaka a csínytevések éjszakája.

Az ősi ünnep a magyaroknál hasonló módon megőrződött. Az ünnepkor lakomával készültek, külön terítettek a holtak számára. Ételt vittek ki a sírokra, tűzet gyújtottak, énekeltek, regöltek, köszöntötték egymást étellel, itallal. A pásztorok idejében különösen fontos szerepet kapott az ősz ezen időszaka: ilyenkor hajtották máshová a csordát.

Samhain tökéletes lehetőség arra, hogy elengedjük mindazt a rosszat, ártó gondolatot, a múlt sötét árnyait, a nem kívánatos elemet ami egész évben nyomot hagyott az életünkben. Tiszteleghetünk a halottak előtt, de e a jóslás és a megemlékezés ideje is. Ilyenkor készítettek seprűt, maszkokat, jelmezeket, tököt faragtak, mézzel és tejjel kínálták a tündérnépet. Ezek szimbólumai a mai háztartásokban is felelevenednek: koszorút készítünk, gyertyát gyújtunk, meglátogatjuk szeretteink sírját, a természetjárók tobozt, makkot, kökényt, galagonyát, csipkebogyót gyűjtenek ezen időtájt.

Ha kedveled a füstölőket és olajokat kedvező lehet a szantálfa, narancs, menta, eukaliptusz, gyömbér, levendula, pacsuli, fahéj, cédrus, mirha és zsálya használata. Az időszak ásványa a fekete obszidián, a jáspis, ónix, füstkvarc, az opál, a türkiz, a homokkő. Színeit talán sejtheted: a fekete, narancs, lila, piros, arany, barna, sárga. Szimbólumai az alma, az őszi levelek, a kukorica, denevér és fekete macska, a csontok és a varjak. Közéjük tartozik még a halál, a kísértetek, a tölgyfa és levele, a gránátalma, a tök, a madárijesztő, a kasza és a fogyó hold.

Étele-itala és növényei: az alma és almabor, a hús (főleg a sertéshús), a forralt bor és cider, a különböző magvak az újjászületést szimbolizálva, a gránátalma, a különböző tökfélék és magjaik, a kukorica, a krumpli és a kenyér, a mandula, a bazsalikom, a körömvirág, a fahéj, a fokhagyma, az üröm, a fenyőtű, a bogáncs, a ruta, a napraforgó szirmai és magjai, a mandragóra.

Állata a szarvas, a macska, a denevér, a bagoly, a sakál, az elefánt, a kos, a skorpió, a varjú, a gém és a vörösbegy.

Ha jól megfigyeljük, nagyon sok hasonló vonás megtalálható mindennapjaink és az ősi kultúrák között. Úgy gondolom, ha nem is mindenestől, de szimbolikájában érdemes feleleveníteni ezeket, hiszen valamikor őseink is természeti népek voltak, nem kell messze visszamenni, már nagyanyáink, dédanyáink életében is sokkal nagyobb szerepet kapott az aratás, a kukorica és a búza betermelése, a fák metszése, a természet jelképei.

Bárhogy is tisztelgünk őseink előtt, áldást kívánok mindenkinek. Az édesanyáknak sok természetesen meginduló és könnyű szülést, a nőknek szárba szökkenést, a férfiaknak erőt.

Legyen csodálatos napotok!