Hitvallás

• Hiszem, hogy a várandósság, a szülés, születés és szoptatás normális, élettani folyamat. Nem betegség, nem teher (terhesség), éppen ezért nem igényel beavatkozást. Úgy vélem ahhoz, hogy ez a folyamat a megfelelő ütemben, az anya és a gyermek számára legjobb kimenetellel menjen végig a vajúdás szakaszain és különböző élethelyzetekben, szükség van a segítők támogatása, mind a család, mind az egészségügyi dolgozok részéről. 
• A szülés és születés kulcsfontosságú élmény. Meghatározhatja a főszereplők, az anya, a baba és az apa viselkedését akár egy életre. 
• A baba és az édesanya egyenlő fontossággal bírnak, egységet alkotnak, ezért így is kell őket kezelni. Érdekeik az első években közösek és nem állhatnak, nem állíthatók egymással szemben. 
• Az egészséges várandósság, szülés és születés, a csecsemő táplálása és a további gondozása, nevelése az egész társadalom érdeke. 
• A megfelelő információ közlés elősegíti az egészséges döntéshozatalt, ami a későbbiekben segíti a család létrejöttét. 
• Az anya érzelmei meghatározóak a vajúdás során. Elismerésükkel, megfelelő gondoskodással, segítséggel ezek elősegíthetik az élettani folyamatok alakulását, így az érzelmi (és fizikai) támogatás elengedhetetlen. Sokat tehetnek a segítők, ha az anya komfortérzetét, kényelmét biztosítják. A támogatás feltétel nélküli! Támogatással nem tanácsolunk, parancsolunk utasítunk! Az érzéseket értelmezzük, felfedezzük, átéljük az anyával, nem pedig elűzzük, rendre utasítjuk őket (pl: ne kiabálj, ne sírj, ne üvölts!). 
• A csecsemő természetes szükséglete a testközelség a születés utáni első pillanattól kezdve. Igényli a gondoskodást táplálkozás, babusgatás, törődés szempontjából. Ezen ősi szükségletek kielégítése vagy éppen figyelmen kívül hagyása meghatározza a gyermek kötődési mintázatát, személyiségének alakulását, későbbi kapcsolatait elsősorban a szülőkkel és embertársaival. 
• A szoptatás természetes. Minden lehetőséget (és ezzel együtt információt) meg kell adni az anyának arra, hogy szoptasson és próbálkozzon. Amennyiben minden opciót kimerítettek és nem sikerül, alternatívákat kell felajánlani és elsősorban nem ítélkezni a kismama döntésről. 
• Az édesapa a fogantatástól kezdve fontos szerepet játszik a család kialakulásában. Támogatása, odaadása, jelenléte, ereje nagyban hozzájárul az anyai kompetencia biztatásához, megerősítéséhez. A baba gondozásában fontos szerepet vállalniuk, mely során nem az édesanyát helyettesítik, hanem kiegészítik egymást. 
• Hárman, az anya, az apa csecsemőjükkel egységet, családot alkotnak. Ezt figyelembe kell venni és igények szerint támogatni kell, amennyire csak lehetséges.
• Az információ közlése vagy nem közlése, a verbális és nonverbális kommunikáció és annak módja hatással vannak elsősorban az anyára és a gyermekre is, tehát beavatkozásnak minősül. Sokat számíthat és meghatározhatja a szülés folyamatát a segítők hozzáállása, a nő önbizalmának befolyásolása, az anya akadályozása, hátráltatása vagy elutasítása. 
• Az anya és apa kompetenciáit megerősíteni és nem aláásni kell.